Hogy milyen ember vagyok? Ki tudja, tán még én magam se. Szeretem az emberek közelségét és könnyen barátkozom, de sosem tudok megbízni teljes mértékben az emberekben. Kortársaim szívesen mennek szinte minden este bulizni, ezekben néha én is benne vagyok, de mikor ők elmennek én előveszek egy könyvet bekapcsolom a zenét és úgy szórakozok.

A legnagyobb hibám és erényem is, hogy az érzéseim csak egy minimális részét tudom ki mutatni és könnyen veszek fel álarcokat.

Legszívesen egyetül laknék ebben a kollégiumi szobában amiből most is írok, azonban nem mindig az van amit mi szeretnénk. Van egy szobatársam akit ugyan szeretek, de a falra tudnék mászni néha tőle. Mindig jönnek hozzá így kb soha nem tudok egy kicsit magamba fordulni vagy tanulni.
Nem untatni akkarom azokat akik ezt olvassák mert nem nekik írom csak kiakartam valami képpen írni magamból az érzéseim mert már nem sokáig tudnám vissza tartani. Leginkább mikor itt vannak akkor létrehoznék egy burkot amibe semmi féle külsö inger nem juthatbe és engem se érzékelne senki.

Most konkrétan az se zavarna ha azok a bizonyos személyek olvasnák épp ezt amit irok, hisz ugy se jönnének rá, hogy róluk van szó.